Stephanie Perkins: Lola és a szomszéd srác

Eddig nem titkoltam hogy az Anna és a francia csók volt az egyik legeslegkedvencebb könyvem amit olvastam, ezért már tűkön ülve vártam hogy olvashassam Perkins újabb könyvét, a Lola és a szomszéd srácot. Csak jókat olvastam róla és az íróból kiindulva nem is számítottam másra. Nem csalódtam benne, azt kaptam amit vártam. Egy aranyos, izgalmas de mégis kicsit kiszámítható szerelmes történetet, mindezt úgy hogy a szereplők mégis képesek meglepni egyes döntéseikkel.

"Lola Nolan, a szárnypróbálgató divattervező nem híve a divatkövetésnek. Ő jelmezeket alkot. Minél ütősebb a szerelése - minél sziporkázóbb -, annál jobb. De bármennyire hajmeresztő a stílusa, Lola imádja szüleit, tűzbe menne a barátnőjéért, és merész terveket szövöget a jövőről. Szóval minden tök tuti ( a dögös rocker fiúját is beleértve ), amíg vissza nem költöznek a környékre a rémes/utálatos Bell ikrek: Calliope és Cricket.

Miután Cricket - a tehetséges feltaláló -, ikernővére árnyékából kilépve, ismét része lesz Lola életének, a lány rákényszerül, hogy végre tudomásul vegye az érzéseket, amiket időtlen idők óta táplál a szomszéd srác iránt."

Annak ellenére hogy az alaptörténet kiszámítható, mégis jó pár dolog volt amivel meg tudott lepni a kedves írónő. Például arra számítottam hogy van Lola és majd jön Cricket és bumm egymásba szeretnek, azután összejönnek. De nagy meglepetésemre a könyv elején Lolának pasija van, és lesz is sokáig. Kíváncsi voltam ez hogy lesz megoldva. 

Ha már itt tartunk, kezdem a szereplőkkel. Ahogy azt megszokhattuk Perkinstől, a szereplők szépen ki vannak dolgozva, mindegyiknek megvan a maga kis története és személyisége, egyikük sem átlagos. Ott van rögtön a főszereplőnk, Lola, aki önjelölt divattervező és különc módjára éli életét. Minden nap más-más parókát és ahhoz illő ruhaszettet alakít ki magának, soha nem hordja ugyan azt az összeállítást. Eleinte ez nekem nagyon furcsa volt, nem is kifejezettem örültem neki, de később nagyon megszerettem ezt a tulajdonságát és a vele járó üzenetet is, amit felénk közvetít. Nem olyan szerencsétlenkedő típus, határozottan vállalja személyiségét mindenki előtt.

A következő szereplők, Lola életében az egyik legfontosabb szerepet töltik be, a családot. A lány két apuka nevelése alatt nőtt fel, Andy és Nathan mind a ketten csodás szülők a maguk módján, de ahogy a könyvben is elhangzik, le a kalappal az előtt a fiú előtt aki két védelmező apuka mellett is a lány közelébe tud jutni. Nagyon szimpatikus ez a családi összetétel. Ebben a könyvben most feltűnően sok mögöttes üzenetet kapunk az írónőtől. Nem számít hogy anyuka-apuka vagy apuka-apuka nevel-e fel, a lényeg a szeretet és a gondoskodás. A melegekkel sincs semmi baj, és külön örülök hogy Stephanie is megpróbálta így elmondani ezt az olvasóknak. Nem mellesleg a személyiségük is szerethető, viccesek és tényleg rengeteg szeretetet és odafigyelést nyújtanak Lolának. 

Aztán ott van nekünk Lola rocksztár pasija Max, aki 22 éves. Őszintén én nem tudtam hova tenni azt a srácot. Arra számítottam hogy egy arrogáns seggfejt fogunk kapni benne, de nem így lett. Pedig jobb lett volna, szerintem. Én igazából megkedveltem, és nem örültem ennek, mert szerettem volna teljes szívből Cricketnek szurkolni, de így hogy az elején különösebben nem volt gondom Max-el, nem tudtam. És pont ezért, hogy Max jófej volt, hülyén jött ki a csúnya elválásuk Lolával. Mintha az írónő akkor jött volna rá hogy bunkóra kellett volna csinálni őt, ezért gyorsan bepótolta abba az egy veszekedésbe Max minden rossz tulajdonságát. A szakítás végre szabad utat engedett következő szereplőnknek, Cricketnek.

Kedves, vicces, (természetesen) helyes pasiról beszélünk, de mégis ami a legjobban tetszett benne, az az volt hogy életszerű. Nem egy tökéletes kitalációt kaptunk, hanem egy teljesen normális, néha kicsit furcsa szerzetet alkotott az írónő, ami nagyon szimpatikus volt nekem. Nem szerettem annyira mint Etienn-t, de őt is egészen megkedveltem. Nagyon ötletes hogy egy feltalálóról van szó, Cricket ugyanis imád összerakni mindenféle új dolgot, de a családfáját ismerve ez nem meglepetés.:)

Talán Lola édesanyja érdemel még meg néhány sort, bár ezzel a karakterrel sem tudtam mit kezdeni. Lola anyja alkoholista, elhagyta lányát, de mégis időről időre visszatér az életébe, felszakítva ezzel a régi sebeket. Egy pozitívuma van a jelenlétének, hogy valamilyen szinten segít Lolának felismerni érzéseit Cricket iránt. De egyébként csak a baj van vele.

Természetesen vannak még szereplők bőven a történetben de inkább csak a főszereplőkről írtam hosszabban. Cricketnek van egy nővére, aki elvileg nagy szerepet játszott a dolgok alakulásában, nekem mégis elhanyagolható volt, nem fogott meg különösebben. Lolának van egy legjobb barátnője is, aki imádja a nyomozós történeteket, önmagát is annak képzeli néha. Szimpi karakter de semmi különösebbet nem gondolok róla. Aztán ott van még Lola kutyája, akinek a nevétől egyszerűen kiborultam amikor megláttam, és azóta sem tetszik. A kutya neve: Azt A Leborult Szivarvégit. Hogy jött ez a név? Fogalmam sincs. Nem is akarom tudni.

Az egész könyv, Lola története, egy bizonyos múltbéli dolog körül forog ami összetörte Lola szívét. Amíg meg nem tudjuk hogy mi is történt, addig a lány úgy mesél róla mintha valami szörnyű katasztrófa történt volna, és én végig nagyon kíváncsi voltam hogy mit tett Cricket amivel ennyire nagyon megbántotta Lolát. A végeredmény viszont nem volt annyira megrázó mint gondoltam. Jó, tényleg nagyon rossz lehetett, én is éltem már át ilyesmit, de mégis a mód ahogy azelőtt olvashattuk, valami sokkal rosszabbra készített fel.

Volt egy dolog, amire csak a könyv befejezése után jöttem rá. Ez pedig az, hogy annyira de annyira belemerültem a történetbe, az izgalmakba hogy nem is tűnt fel, hogy míg az egész könyvben azért szurkoltam és izgultam hogy Cricket és Lola végre összejöjjenek, csak az utolsó néhány oldalban kaptam olyan részeket ahol már valóban együtt vannak. Nekem nagyon hiányzott az, hogy kicsit többet olvashassak a kapcsolatukról, az együtt töltött idejükről. Ennek ellenére oda meg vissza voltam mikor végre elcsattant az első csók.:)

Összességében egy imádni való Perkins történetet kaptunk. Személy szerint én úgy gondolom hogy nem teljesen ütötte meg az Anna és a francia csók szintjét, de kétségkívül ez is egy igényes alkotás. Nagyon kevés dolog volt benne amivel nem értettem egyet, de ezekkel együtt volt igazán élvezetes az olvasás. Számomra a YA kategória gyöngyszemei közé tartozik ez a mű is.

És a végére elmondanám, hogy Perkins nem kis örömöt okozott nekem azzal, hogy kedvenc páromat, Annát és Etiennt is beleírta a történetbe. Imádtam azokat a részeket amikor Lola az ő segítségüket kérte problémái megoldásában, és azt is hogy Lola és Anna mennyire jó barátnők lettek. Kis plusz infókat megtudtam róluk és az előző könyv befejezése utáni életükről. Ha valaki legalább egy kicsit is szerette Anna történetét, akkor már megéri elolvasni ezt a könyvet is. Mindenkinek ajánlom!