Ezt a könyvet még karácsonyra kaptam, említettem is a kis összefoglaló bejegyzésemben. Azóta valahogy nem sikerült felvennem és elkezdenem olvasni, mindig volt valami más. Azt hiszem ebben nagyban közrejátszott az hogy már láttam a filmet, és tudom hogy egy könyvszeretőnek ez nem kéne hogy számítson de így már kevésbé volt kedvem elkezdeni. De végül csak rászántam magam.
"Ha itt nem félsz, nem is vagy ember"
Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, és az egyetlen amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, melyet nehéz kiismerni, mivel falai éjjelente elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő valójában egy megfejtésre váró kód. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, nagy ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, melyek elől mindenki más menekül.
Aztán egyszer csak minden megváltozik, amikor megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is...
Szóóval a könyv jó volt. Érdekes, izgalmas, és nagyon fantáziadús. James Dashner már a kezdetektől fenn tartja az olvasó érdeklődését, és ez kitart egészen a végéig. Rengeteg benne a megválaszolatlan kérdés, amire Thomas maga is szeretne válaszokat kapni, de általában nem talál olyan embert aki hajlandó lenne megadni neki őket. Bevallom ez már a legelején zavart a könyvnek, mert mi az hogy senki nem hajlandó neki mondani egy árva szót se semmiről? Már ő is a Tisztás tagja, szóval nem értem miért ilyen csigalassúsággal avatták be.
Az alapötlet igazán tetszett, ez az egész dolog hogy kitörölték a memóriájukat és csak a nevükre emlékeznek, és hogy saját maguknak kell megteremteni mindent ami a megélhetéshez kell. Az Útvesztő is nagyon jól meg lett tervezve, minden este elmozdul de mégis egy séma szerint halad, amit a fiúk végül megfejtenek. Tényleg jó. Az író csodás részletességgel ír le mindent, amit látnak, hallanak és éreznek a Tisztársak. Ettől teljesen úgy éreztem hogy én is ott állok és ugyanúgy szemlélem azt amit ők.
Viszont, az elejétől zavart az E/3-as személy. James Dashner mesélőként írta meg Thomas és a fiúk történetét, de valahogy így az egész furcsának hatott.. Ha Thomas szemszögéből olvashattuk volna akkor sokkal jobban bele tudtam volna élni magam, és jobban úgy éreztem volna hogy én is ott élek, futok, harcolok velük a Tisztáson és az Útvesztőben.
Elég lassan haladt a történet az elején, nehezen indult be, de amikor beindult akkor viszont száguldott. Hirtelen a labirintusban találtuk magunkat, majd jöttek a Siratók amikkel a srácok élet-halál harcot vívtak. A filmnek itt nemsokára vége is van, azzal hogy katonaféle emberek kiviszik és felültetik őket egy helikopterre. Azt hittem a könyvnek is vége lesz itt de nem volt, aminek nagyon örültem, kíváncsian olvastam tovább hogy vajon mi fog történni. Nem spoilerezem el, de a srácok és Teresa számára korán sincs vége a próbáknak, bár ők már kezdtek megnyugodni hogy minden rendben lesz. Aztán jönnek megint az izgalmak, a felmerülő kérdések, amik nem hagyják nyugodni se a Tisztársakat, se minket olvasókat. A befejezés megírásakor az író biztos akart lenni abban hogy az emberek el fogják olvasni a második részt is, és sikerült is ezt elérnie mert én abban a percben vettem is fel a Tűzpróbát, amint vége lett Az útvesztőnek.
Igazi kalandregénynek mondanám, aki már unja a romantikával és szerelmi háromszöggel telepakolt YA-kat, annak nagyon ajánlom! Meg úgy általában mindenkinek.
A könyv eredeti borítója szerintem borzalmas, ha azon múlt volna, biztos hogy nem olvasom el. Viszont a filmes borító remekre sikerült szerintem, nagyon jól kifejezi hogy miről is szól a könyv. És a legnagyobb plusz pont hogy Dylan O'brien van rajta, így csak is jó lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése