Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

„Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben lévő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Claierrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem lenne foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.„

Stephanie Perkins könyve bevezet minket a szerelem és a fények városának,Párizsnak csodálatos életébe. A történet egy lányról szól, akinek az apja kijelentette hogy az utolsó gimis évét Franciaországban kell töltenie egy ottani iskolában, kifejezetten Amerikai diákoknak. Anna nagyon nem örül ennek, konkrétan tombol amikor megtudja hogy hátra kell hagynia az eddigi életét - a legjobb barátnőjét, a családját, a munkáját,és persze a fiút aki tetszik neki. De nem tud mit tenni így hát Párizsba költözik egy kollégiumba és elkezdi az új tanévet, ismeretlen környezetben, teljesen egyedül és mindezt úgy, hogy egy árva szót sem tud franciául. Nem sokkal később persze talál magának barátokat akik befogadják, éés na vajon mi jön ? Megismerkedik A Fiúval. Nem szeret bele rögtön, és mikor beleszeret akkor sincs teljesen tudatában ennek. Hamarosan legjobb barátok lesznek és mi, olvasók, figyelemmel követhetjük hogy miként alakul a kapcsolatuk, ami tele van hullámvölgyekkel. Néha imádják egymást és minden percüket együtt töltik, aztán hosszú ideig nem beszélnek egymással. Anna egyre inkább megszokja a párizsi életet, köszönhetően Étiennek, aki megmutatja neki milyen is Párizs igazából, nem turista szemmel nézve. Teljes bepillantást nyerhetünk az ottani életbe, megtudhatunk néhány nagyon izgalmas információt a párizsi látványosságokról, szokásokról, legalább mintha mi is ott lennénk.

Az első amit mondanék a könyvről, az hogy imádom! Már többször is kiolvastam és soha nem unom meg, mindig nevetek a poénokon és mindig elkeseredem a szomorú részeknél, pedig nagyon jól tudom mi fog történni. Szerintem ez az egyik dolog amiről egy jó könyv megismerszik, hogy nem számít hányszor olvasod el, még mindig gyomorgörcsöd van az izgalmas részeknél, sírsz a szomorúknál és nevetsz a vicceseknél. Megszerettette velem Párizst és segített megismerni a történetét a híresebb építményeknek, helyeknek, és ( persze ) minden vágyam lett hogy egyszer találkozzak egy Étiennel. Ebben a könyvben mindennek bőven jutott hely, igaz barátságnak, szerelemnek, családi dolgoknak, szomorúságnak és örömnek. És mindezt úgy hogy nem egyszerre zúdít mindenből a fejünkre az író, hanem szépen alakulnak ki a dolgok.

Sok szerethető karakter van a könyvben, szépen kidolgozottak egytől egyig, mindnek megvan a maga kis története amiket az apró részletekből leszűrhetünk. A legjobban az fogott meg ezekben a szereplőkben hogy nem tökéletesek. Az író nem próbálja megteremteni nekünk a tökéletes legjobb barátnőt vagy barátot, a kapcsolatot ahol néhány kisebb zűrön kívül minden jól megy, sem a problémamentes életet (gondolok itt például arra hogy Annának elég nehéz volt beilleszkednie az új környezetbe). Minden szereplőnek megvannak a maga hibái, de ezzel lesznek ők különlegesek. Ez segít abban hogy teljesen elképzelhessük magunkat a helyükben, hiszen mi sem vagyunk tökéletesek és nem is létezik olyan ember aki az lenne. És a legjobb hogy nem egy tökéletes pasit kaptunk, akiről csak álmodozunk hogy egyszer találunk olyat. Se külsőben se belsőben nem hibátlan, de azt hiszem ez az ami a végén kifogástalanná teszi őt a szemünkben.

Persze a könyv maga sem teljesen hibátlan, voltak benne részek amivel nem értettem egyet, például a legelején amikor Annának semmi beleszólása abba hogy Párizsban tanul tovább. Oké, hisztizett egy sort de semmi több. Az anyja se segített neki lebeszélni az apját pedig tudta nagyon jól hogy a lánya nem akar elmenni.

Az is idegtépő volt számomra, hogy mennyi ideig húzták ezt a néha jóban vagyunk, néha nem dolgot. Mikor már a sokadik ilyen beszédszünetükön voltak túl, legszívesebben leordítottam volna őket hogy na mi lesz már!!

Viszont ezektől függetlenül mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki vágyik egy kis kikapcsolódásra egy jó romantikus történettel. Semmi újat nem fog kapni aki elolvassa, mert ezer meg egy ilyen történet van már, de mégis megéri elolvasni. Mint említettem korábban, én imádtam. És biztos vagyok benne hogy aki elolvassa szintén így fog érezni.