Reading Challenge! - 2015.

Ezt a kihívást az Egy Üstökös Gondolatai blogon találtam és amint megláttam, felcsillant a szemem -  tudtam, hogy nekem ezt meg kell csinálnom. A kihívás arról szól, hogy 2015-ben el kell olvasni olyan könyveket, amelyek megfelelnek a lista valamely pontjának:

1. több mint 500 oldal
2. klasszikus romantikus
3. film készült belőle
4. ebben az évben adták ki
5. címe számot tartalmaz
6. írója még nem 30 éves
7. szereplői nem emberek
8. vicces
9. írója nő
10. címe egyszavas
11. krimi vagy thriller
12. novelláskötet
13. egy másik országban játszódik
14. nem fikció
15. egy népszerű író első könyve
16. egy olvasatlan mű egy szeretett íródtól
17. egy barát ajánlása
18. Pulitzer-díjas
19. igazi történeten alapul
20. a listád végén van
21. anyukád kedvence
22. megijeszt
23. több mint 100 éves
24. borítója annyira tetszett, hogy csak azért vetted meg mert szép
25. kötelező volt a suliban, de nem olvastad el
26. memoár
27. egy nap alatt elolvasható
28. címe egy ellenkező értelmű szót tartalmaz
29. helyszíne egy olyan hely, ahová mindig is el akartál menni
30. akkor jelent meg amikor te születtél
31. (amelyről) rossz értékelések vannak
32. egy trilógia
33. a gyerekkorodból való
34. tartalmaz szerelmi háromszöget
35. a jövőben játszódik
36. középiskolában játszódik
37. címében szín van
38. megríkat
39. varázslatos
40. képregény
41. olyan író regénye akitől még sosem olvastál
42. régóta megvan, de sosem olvastad el
43. a te városodban játszódik
44. eredetileg idegen nyelven íródott
45. karácsonykor játszódik
46. olyan író könyve, akinek a nevének kezdőbetűi a tiéddel azonosak
47. színdarab/dráma
48. betiltott
49. alapja egy tv műsor, vagy tv műsör lett belőle
50. amelyet félbehagytál

Nagyon érdekesnek tűnik, és jó pár ponthoz már most tudom kitől, vagy mit fogok elolvasni. Olyan könyveket próbálok majd meg összeszedni amiket még nem olvastam, és remélem minden kritériumhoz megtalálom a megfelelő könyvet. Bár ahogy elnézem lesznek nehéz részek, pl: 23 és 30 -  nem olvastam még ennyire régi könyveket, de kíváncsian várom hogy milyen a felhozatal  azokból az időkből. 43 - a városom egyáltalán nem népszerű hely, nem is tudok olyan könyvről ami itt íródott volna, mindenesetre utána fogok nézni. 

Én megpróbálom 2015-ben befejezni ezt a listát, próbálja ki mindenki aki érdekesnek találja vagy szeret olvasni. Esetleg ha nem az egész listát szeretnétek végigcsinálni, csak van néhány olyan pont ami megtetszett. Sok sikert!

J. A. Redmerski – A soha határa

Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.

A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?

 Ez a könyv teljesen véletlenül került hozzám, ugyanis eredetileg nem nekem szánták, hanem az egyik barátnőmnek de ő nem volt iskolában, így én még ott elkezdtem olvasni. Ami először felkeltette a figyelmem az a borító volt. Nagyon szépen meg van tervezve, fekete-fehér, és a lány félig hátrafordul de lefelé néz, ami szerintem egy kicsit titokzatossá tette az egész megjelenést. Szóval úgy döntöttem beleolvasok, aztán max holnap odaadom E.-nek, hiszen neki hozták. És milyen jól tettem hogy beleolvastam.
Már a tartalom megragadta a figyelmem, amit a könyv hátulján olvastam el. Reményekkel kezdtem neki, mert mindig is tetszett az a téma, hogy cél és tervek nélkül, szebbnél szebb helyeket jár valaki be és új dolgokat, embereket ismer meg.

A történet egyszerűen indult, megismerhettük Camrynt, a visszafogott (kissé prűd) húszéves lányt, akiről hamar kiderül hogy depressziós. Az ő nagyszájú buli mániás legjobb barátnőjét Nataliet, és N. pasiját Dament. Ahogy haladunk előre a történettel egyre többet tudunk meg a szereplőkről, így Camrynről is kiderül, hogy nem véletlenül depressziós – bőven van rá oka. A legfontosabb, hogy a fiú, akivel szerelmesek voltak egymásba a középiskolában, meghalt autóbalesetben. Más dolgok is közrejátszanak, de ezt ki kellett emelnem, mert szerintem fontos a történetben ez az információ.
Őszintén szólva elég nehezen indult be a cselekmény, és bevallom eleinte nem kedveltem Camrynt, mert bár megértem, hogy nagyon nagy fájdalmakon ment keresztül, nekem túlzás volt hogy mennyire görcsösen ragaszkodik ahhoz hogy Ő márpedig soha nem fog újra pasizni, szerelembe esni stb. Aztán egy este, a legjobb barátnőjével és Damonnel elindultak bulizni, majd összeismerkedett egy helyes csapossal. Itt jött egy óriási fordulópont, ami lényegében az egész történetnek a kezdete. Szóval az incidens után ami történt Camryn csapot-papot ott hagy úgy hogy senkinek nem szól hogy elmegy, és hogy hová. Merthogy ezt még ő maga sem tudja. Végül egy Idahoba tartó buszon köt ki, több napos utazás vár rá. Eleinte elmerül a gondolataiba, próbálja kitalálni mihez kezdjen, aztán felbukkan Andrew Parrish és minden megváltozik. Az egész azzal indult, hogy Camryn rászólt, mert túl hangosan hallgatta a zenét, és itt a sorsunk eldőlt. Andrew a maga közvetlen természetével felkeltette Camryn érdeklődését és bár akaratukon kívül, de nagyon megkedvelték egymást. A hosszú utazás alatt egyre többet beszélgettek, kezdték igazán megismerni egymást de mindkettejüknek voltak titkok amiket még nem voltak készek megosztani a másikkal.

A könyv két szempontban íródott, ami megkönnyíti a helyzetünket, mert sokkal tisztábbak a dolgok így, mintha csak egy szereplő írná le mi történik. Mind a ketten úgy gondolják hogy nem kellene ennél közelebb kerülniük egymáshoz, de nyilván az érzelmeiknek nem tudnak parancsolni. Így az egészből az sül ki hogy együtt folytatják az utazgatást. Motelekben alszanak, turistáskodnak, bárokba mennek és lépnek fel, igazán jól érzik magukat, szabadok stb. 

Amikor Andrew szemszögéből figyelhettem a történéseket, az Ő gondolatmenetét, valami mindig felkeltette a figyelmem, valami furcsa volt. Camrynről már réges-rég megtudhattuk hogy miért nem akar belebonyolódni egy kapcsolatba Andrew-val. Viszont Andrewnál fogalmam sem volt hogy mi okozza ezt a bizonytalanságot, azt hogy harcolt önmagával és próbálta meggyőzni magát hogy ne csinálja ezt mert nem lesz jó vége. Nem igazán tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, arra gondoltam hogy esetleg valami régebbi rosszul sikerült kapcsolata miatt most fél egy másikba beleugrani. Egészen az utolsó ötven oldalig így gondoltam. Akkor már biztos volt hogy valami nem stimmel, de az író annyira ügyesen eltitkolta ezt az olvasók elől hogy teljesen ledöbbentem amikor kiderült mi is az a dolog.

Amikor elkezdtem a könyvet, akaratomon kívül a Gyönyörű sorscsapáshoz hasonlítottam, rögtön az jutott az eszembe róla. NEM azért mert ugyanolyan a történet, hanem mert hasonló műfajban, stílusban íródott. Valamint Andrew karaktere egy kicsit hasonlít Traviséhez. A rosszfiús, incselkedő, magabiztos természet mindkét esetben jellemző.

Próbáltam úgy olvasni hogy valami helytálló véleményt tudjak majd róla fogalmazni, de teljesen elvakultam és nem vágytam másra csak hogy belevessem magam a történetbe és csak sodródjak az árral. Nem találtam kivetnivalót a könyvben, bár nem is kerestem, ez bizonyítja mennyire imádtam olvasni ezt a történetet. Szépen lassan megszerettette velem a szereplőket, és elérte hogy egy Camryn típusú legjobb barátnőt akarjak, akivel beutazom a világot.
A romantikán és humoron túl, Camryn és Andrew néha olyan bölcsességeket osztottak meg egymással, hogy ezek által nemcsak egymást, de engem is tanítottak. Éreztem velük mindent. A szabadságot, az utazás izgalmasságát, azt hogy hogyan találják meg egyre inkább önmagukat, és egymást. Azt hiszem új könyv kerül a „kedvenceim” listámra.

Néhány idézet:

"...Ha a múlton rágódsz, akkor nem tudsz továbblépni, ha pedig túl sokáig tervezed a jövőt, akkor vagy visszacsúszol, vagy örökre ott maradsz, ahol voltál. [...] Ha a mának élsz, ahol minden éppen megfelelő, akkor elfoglalod magad, korlátot állítasz a kellemetlen emlékeknek, és simábban, hamarabb eléred a célodat." – Andrew

"- Nem az számít, hogy mit viselsz [...] Csak az számít, hogy merre mész, és mit csinálsz, miközben viseled." – Andrew

Mi készteti az embert arra, hogy azt tegye, amit, miközben valahol mélyen mindnyájan szeretnénk kiszabadulni a mókuskerékből.” - Camryn

„Légy biztos benne, mit akarsz az életben, mondd ki, amit érzel, és soha ne félj önmagadtól. Szarni rá, mit gondolnak mások. A saját életedet kell élned, nem az övékét.”

Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

„Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben lévő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Claierrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem lenne foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.„

Stephanie Perkins könyve bevezet minket a szerelem és a fények városának,Párizsnak csodálatos életébe. A történet egy lányról szól, akinek az apja kijelentette hogy az utolsó gimis évét Franciaországban kell töltenie egy ottani iskolában, kifejezetten Amerikai diákoknak. Anna nagyon nem örül ennek, konkrétan tombol amikor megtudja hogy hátra kell hagynia az eddigi életét - a legjobb barátnőjét, a családját, a munkáját,és persze a fiút aki tetszik neki. De nem tud mit tenni így hát Párizsba költözik egy kollégiumba és elkezdi az új tanévet, ismeretlen környezetben, teljesen egyedül és mindezt úgy, hogy egy árva szót sem tud franciául. Nem sokkal később persze talál magának barátokat akik befogadják, éés na vajon mi jön ? Megismerkedik A Fiúval. Nem szeret bele rögtön, és mikor beleszeret akkor sincs teljesen tudatában ennek. Hamarosan legjobb barátok lesznek és mi, olvasók, figyelemmel követhetjük hogy miként alakul a kapcsolatuk, ami tele van hullámvölgyekkel. Néha imádják egymást és minden percüket együtt töltik, aztán hosszú ideig nem beszélnek egymással. Anna egyre inkább megszokja a párizsi életet, köszönhetően Étiennek, aki megmutatja neki milyen is Párizs igazából, nem turista szemmel nézve. Teljes bepillantást nyerhetünk az ottani életbe, megtudhatunk néhány nagyon izgalmas információt a párizsi látványosságokról, szokásokról, legalább mintha mi is ott lennénk.

Az első amit mondanék a könyvről, az hogy imádom! Már többször is kiolvastam és soha nem unom meg, mindig nevetek a poénokon és mindig elkeseredem a szomorú részeknél, pedig nagyon jól tudom mi fog történni. Szerintem ez az egyik dolog amiről egy jó könyv megismerszik, hogy nem számít hányszor olvasod el, még mindig gyomorgörcsöd van az izgalmas részeknél, sírsz a szomorúknál és nevetsz a vicceseknél. Megszerettette velem Párizst és segített megismerni a történetét a híresebb építményeknek, helyeknek, és ( persze ) minden vágyam lett hogy egyszer találkozzak egy Étiennel. Ebben a könyvben mindennek bőven jutott hely, igaz barátságnak, szerelemnek, családi dolgoknak, szomorúságnak és örömnek. És mindezt úgy hogy nem egyszerre zúdít mindenből a fejünkre az író, hanem szépen alakulnak ki a dolgok.

Sok szerethető karakter van a könyvben, szépen kidolgozottak egytől egyig, mindnek megvan a maga kis története amiket az apró részletekből leszűrhetünk. A legjobban az fogott meg ezekben a szereplőkben hogy nem tökéletesek. Az író nem próbálja megteremteni nekünk a tökéletes legjobb barátnőt vagy barátot, a kapcsolatot ahol néhány kisebb zűrön kívül minden jól megy, sem a problémamentes életet (gondolok itt például arra hogy Annának elég nehéz volt beilleszkednie az új környezetbe). Minden szereplőnek megvannak a maga hibái, de ezzel lesznek ők különlegesek. Ez segít abban hogy teljesen elképzelhessük magunkat a helyükben, hiszen mi sem vagyunk tökéletesek és nem is létezik olyan ember aki az lenne. És a legjobb hogy nem egy tökéletes pasit kaptunk, akiről csak álmodozunk hogy egyszer találunk olyat. Se külsőben se belsőben nem hibátlan, de azt hiszem ez az ami a végén kifogástalanná teszi őt a szemünkben.

Persze a könyv maga sem teljesen hibátlan, voltak benne részek amivel nem értettem egyet, például a legelején amikor Annának semmi beleszólása abba hogy Párizsban tanul tovább. Oké, hisztizett egy sort de semmi több. Az anyja se segített neki lebeszélni az apját pedig tudta nagyon jól hogy a lánya nem akar elmenni.

Az is idegtépő volt számomra, hogy mennyi ideig húzták ezt a néha jóban vagyunk, néha nem dolgot. Mikor már a sokadik ilyen beszédszünetükön voltak túl, legszívesebben leordítottam volna őket hogy na mi lesz már!!

Viszont ezektől függetlenül mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki vágyik egy kis kikapcsolódásra egy jó romantikus történettel. Semmi újat nem fog kapni aki elolvassa, mert ezer meg egy ilyen történet van már, de mégis megéri elolvasni. Mint említettem korábban, én imádtam. És biztos vagyok benne hogy aki elolvassa szintén így fog érezni.